Volt, hogy már könyörögtem az ellenfelemnek, hogy essen össze.

Az egyszemélyes fejlesztésű The Thrill of the Fight egy nagyon régi szereplő a VR piacon. Még 2016 nyarán jelent meg HTC Vive-ra, azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán és rengeteg fejlesztést magába szippantva, a valaha készített legkalória zabálóbb VR játék (VRhealth.institute mérései szerint) megérkezett Oculus Questre is. Lássuk mit is tud itt nyújtani számunkra.

Az első indításnál azonnal egy ötletes beállítással kezdünk, rá kell állni egy mérlegre és bele kell nézni a kamerába. Itt most kivételesen nem a súlyunkat, hanem a magasságunkat mérik meg és nagyon jó látni, amikor a fejlesztők ennyire természetes megoldással rukkolnak elő és úgy kalibrálunk egy játékot, hogy észre se vesszük.

Ez az ötletesség kihat az egész Thrill of the Fightra. Már rögtön belépés után jobb oldalt látni fogunk egy statisztika képernyőt, ami megmondja nekünk, hogy elegendő játékterünk van-e és milyen erősek lesznek az ellenfelek, amiket automatikusan kalibrál majd ellenünk. A helyzet ugyanis az, hogy bár van nehézségi fokozat állítás az ellenfeleink püfölése előtt, de a játék az ütéseink erejéből és sebességéből folyamatosan kalibrálja magát. Magyarul ha sikerül egy piszkosul erős és gyors találatot bevinnünk, akkor legközelebb már ez lesz a mérce, ami alapján az ellenfelek kiállnak ellenünk. Szóval minél jobbak vagyunk, annál nehezebb dolgunk lesz legyőzni valamilyen szinten saját magunkat. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire zseniális az elképzelés, de pont emiatt, néha olyan pokoli lesz egy küzdelem, mint egy valós boxmérkőzés, persze jó esetben vérző testrészek és becsapódásból adódó fájdalom nélkül.

A kihívás ugyanis óriási. A másik boxjáték, a Creed is egy mocsok nehéz játék tud lenni, ugyanúgy garantált izomlázat okoz, de ott van egyfajta kötelező karpihentetés, mert a játékbeli karaktered karjai elfáradnak. Ilyenkor bár te még tudsz gyorsan ütni, de a megszemélyesített Rocky-d csak vénemberként kalimpál. A menetek ott általában kiütésig mennek és nem is túl hosszúak, ha mégsem sikerül leteríteni a másikat. Nos, ez nem merülhet fel a Thrill of the Fightban, itt ugyanis nincs szándékos fáradás és a menetek valós időben zajlanak. Többször 3 perc tömény szenvedés vár rád, főleg akkor, ha nem osztod be jól az energiádat. Magyarul az állóképességed a játékban megegyezik a valós világbeli állóképességeddel. Ezzel nem is lenne gond, hiszen csak csápolsz párat, úgysincs fizikai kontakt és az ellenfeled elterül, gondolod te. Viszont ott van a képben, ha nem sikerül ezzel a módszerrel az elején kiütnöd végleg, akkor bizony mivel a játék legnagyobb ellenfele te magad vagy, idővel gyengülni és lassulni fogsz a saját legjobb ütéseidhez képest és ilyenkor Thrill of the Fight kegyetlenül megbüntet.

A helyzet az, hogy éppen, pont emiatt nem is lehet vele sokáig játszani. Vagyis megteheted, de mivel a programnak van egy elvárása veled szemben, minél nehezebb ellenféllel kerülsz össze, annál gyengébb leszel. A védekezéssel nem lehet meccset nyerni, ahogyan az elgyengült ütésekkel sem. Határozott, jó találatokkal viszont csak akkor tudsz szolgálni, ha kellően friss vagy.

Amikor először kiálltam az ellenfeleim ellen sorban, nem számítottam rá, hogy nem fogom őket földre vinni. A Creedben ugyanis ez egy elég alap dolog, hogy sokszor fetrengenek az ellenfeleink. Itt azért annyira nem. Az első két ellenfelem még forgolódott a földön, de a harmadik hirtelen egy terminátor lett és hiába püföltem, úgy éreztem magam, mint amikor Apollo Creed öntelten kiállt Drago ellen, aztán csak pislogott, hogy az a torony meg se mozdult az ütésektől. Ez pedig pont azért volt, mert az előző meccsekben mindent beleadtam aztán a játék fogta magát, bemutatta nekem a középső ujját és akkor automatikusan feltekerte a nehézségi fokozatot.

Itt már konkrétan úgy voltam vele, hogy legyen már vége a második menetben, mert feladom. De nem, folytatódott az ütközet, a karom leszakadt, az ütéseim gyengék voltak és azt se tudtam, mennyi kör van még hátra. Aztán jött a Kong és pontozással én nyertem. Hatalmas öröm, pedig már be akartam dobni a törülközőt, amire a menetek végén lehetőséged is van.

A fejlesztőnek azt ígértem, hogy múlt hétre kész lesz a teszt. Na én naiv bolond, persze. 3 napig megemelni sem tudtam a karomat, amikor meg mégis megpróbáltam játszani és továbbjutni, a játék agyonvert. Muszáj volt pihennem és úgy továbbmenni. Rendkívül érdekes élmény, ezt a videójátékokban máshol nem tapasztalhatod, csak valódi sportokban. Tényleg elismerésem.

Az ütéseket lehet védeni és fordítva, a mi lendítéseinket is védhetik. Ilyenkor a kesztyűnk megakad az ellenfél karjában és ez a fajta fizikai kontakt minden VR játékban nagyban növeli a beleélést. Ami problémát én tapasztaltam, hogy egy-két ütés mintha át ment volna az ellenfelen, pedig szerintem el kellett volna találnia, illetve a Quest néha, ha nem volt teljesen feltöltve az akkumulátor akkor lassan ismerte fel a kontroller pozícióját. Ez azzal jár, hogy ilyenkor ütsz pár olyat, amit a Quest nem regisztrál, magyarul a kontroller nem mozdult, csak a kezed. Ez elég fárasztó ilyenkor.

A ring mérete a játékteredtől függ. Ha az álló élményt preferálod, Questnél és nem állítasz be játékteret, akkor az ellenfelet az arcodba rakja és úgy kell püfölnöd. Ha kicsit nagyobb területet is ki tudsz jelölni, akkor viszont az ellenfeled is nagyobb területen fog mozogni. Lehetőséged van valós ring méretet is beállítani, ez esetben teljes az élmény, testeddel ugrálva is támadhatsz, kitérhetsz és védekezhetsz.

Vannak extrák is, ugyanis nagyon érdekes módon a játék le tudja mérni a sebességünket és az ütéseink erejét. A boxedzéseken használt eszközök püfölésével például kiderítettem, hogy a legerősebb ütést akkor tudom bevinni, ha jobb horgot adok. Fogalmam sincs, hogy ez minden embernél így van-e, de sikerült a bábúnak egy szép nagyot behúznom ilyen teljes testes fordulással. Ennek nagyon örülök, hiszen amikor legközelebb játszom egy ellenfél ellen, akkor már ez lesz az új elvárása a játéknak, szóval sikerült megint nehezítenem a játékot. Hehe.

Ha pedig kis változatosságra vágynánk, akkor vannak speciális ellenfeleink is. Harcolhatunk egy szellemmel, akit csak akkor lehet eltalálni, ha éppen ütni készül. Ötletes és remek gyakorlási lehetőség. Ott van nekünk egy halloweeni tökfej, akinek ha püfölöd a fejét nem ér semmit, csak a test találat számít. És végül ott van Ugly Joe, aki a borítóképen is megtalálható és jellegzetes alakja a játéknak, csak éppen zombi formában és baromi kellemetlen élmény, hogy mindig rád ugrik és harapdál belőled darabokat, de mindenképpen ötletes.

Multiplayer viszont sajnos nincs benne. Ha a barátoddal együtt szeretnél boxolni, akkor kénytelen vagy a Creed felé kacsintani és az az igazság, hogy a fejlesztő azt nyilatkozta, hogy bár ő is szeretné, sosem fog jönni hozzá ilyen mód, ne is reménykedjünk, hiszen akkor a játék többi részétől venné el a fejlesztési időt. Viszont nem elképzelhetetlen, hogy egy másik játékában amit valaki mással együtt készít, már lesz ilyen.

A helyzet az, hogy a játék nem tökéletes, de ez tényleg egy olyan projekt, amit egyetlen fejlesztő próbál a végletekig csiszolni. Amire pedig már nem jut energia, az természetesen a grafika. Közelében sincs a Survios stúdiójában összeállított Creedhez képest. Alig van pár ring, azok is egyszerűek, a karakterek nem szépek és a mozgásuk is darabos. Szóval ha csillogást, felfokozott hangulatot, fotorealisztikus csodát akarsz látni, a Creed felé kell venned az irányt. A Thrill of the Fight sajnos PC-n se szép, de ott van pár effekt és kicsit aktívabb a közönség is, míg Questen minden nagyon egyszerű, alig van szurkoló, az is cölöpként áll, a ring hangulata tehát egyáltalán nem jön át úgy, mint a „riválisnál”. A többi szempontból viszont ez a játék sokkal komolyabb és nem is a tömeges szórakoztatás a célja.

Ha gyorsan fogyni, de egyben karra szeretnél edzeni, ennél jobb játékot erre nem találhatsz. Ez a cím boxmeccsek kegyetlen valóságát hozza el neked vér nélkül. 15 kalória percenként azt hiszem egy olyan érték, amiért bármelyik fitnesz edző elégedetten csettintene és hatalmas öröm, hogy még egy ilyen igazi, vérbeli sportjáték érkezett Oculus Questre, ami bár hangulatban, grafikában és játékélményben elmarad a Creed: Rise to Glory-tól, de annak az árának a harmadáért jobb alternatíva nem létezik. Ian Fitz remek munkát végzett, 10$-ért nem kérdés, hogy szükséged van-e rá.


The Thrill of the Fight
Kategória: Sport
Platform: Szinte minden VR eszköz
Kényelem: Kényelmes
Játéktér: Amekkora helyed van
Történet: Nincs, de van kampány
Multiplayer: Nincs

Tesztkonfiguráció:
– Oculus Quest

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás