Minden nap taco nap.

A Budget Cuts első része megjelenése előtt nagyon sokáig izgalomban tartotta a VR piacot, hiszen már az első videók és a 2016-os demó alapján sokan tudták, hogy ez az a játék, amit nagyon érdemes várni. 2018 közepén meg is érkezett a Budget Cuts és a fogadtatás összességében igencsak pozitív lett, még ha nem is mindenki volt elégedett a végeredménnyel.

Sajnos videókon kívül nem volt szerencsém az első részhez, de a fejlesztők bevallása szerint nem is szükséges azt megvásárolni, hogy értsük az új részt, ezzel egyet is értek, ám biztos vagyok benne, hogy rengeteg visszatérő poén van azok számára, akik rajongóivá váltak az előzménynek.

A Budget Cutst igencsak inspirálhatta a Portal, hiszen a megmosolyogtató robot dumák mellett egy teleport vető fegyverre épül a játék, amivel ide-oda közlekedhetünk lényegében minden közelben lévő létező vízszintes felületen. Egy robotok uralta irodaközpontból kellett kijutnunk úgy, hogy csak irodai eszközöket használhattunk a biztonsági őrrobotok megfékezésére. Így ha le kívántunk teríteni valakit, akkor bizony papírvágó késekre és ollókra kellett támaszkodnunk, de ez teljesen beleillett az amúgy abszurd humorú világba. A játék tehát egy folytatásért kiáltott, a Neat Corporation ezúttal a Fast Travel Games közreműködésével elhozta nekünk a következő részt, a Budget Cuts 2: Mission Insolvency-t.

A játék ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, egy vonaton vagyunk, ahol gyorsan megtanulhatjuk a játék irányítását és hamar ki is derül, hogy ezen a járművön egy bomba van, ezt kellene deaktiválnunk, de izibe, ha túl akarjuk élni az utazásunkat. Már itt megmutatja a játék, hogy bizony többet tud nyújtani, mint az első rész, már csak a környezet miatt is, hiszen abban az események kizárólag egy irodaház belsejében játszódtak, most pedig a vagonok belsején kívül épületek tetején, raktárakban, gyárakban és bizony a jól ismert irodaházakban is settenkedhetünk.

A vonat szűk folyosóin és vagonjaiban haladni elképesztő érzés. A grafikai megvalósítás stilizált és egyszerű, de mégis azonnal magával ragad és úgy érzed, egy valódi szerelvényeken robogsz. Ráadásul ez a kontrollált környezet segít abban, hogy új játékosként is belerázódj a világ szabályaiba, az őrök megsemmisítése és kerülgetése pont megfelelő sorrendben történik.

A kezünkben van két darab moduláris felépítést lehetővé tevő tartó, amivel meg is foghatunk dolgokat, vagy ha akarjuk, akkor különböző eszközöket pattinthatunk rá fel, mint például a robot jel detektor, amivel átlátva a falon felderítheted hol van éppen az őrjáratozó ellenség, vagy a teleport fegyver, amivel ugrálhatunk ide-oda. Mivel ez a legfontosabb eszközünk egy ennek a működésének a leírásával kezdeném.

Egy bizonyos hatótávon belül ha lövünk egyet a fegyverrel, akkor lényegében egy pattogó labdát eresztünk szabadjára, ami ha megáll valahol, akkor egy teleport kapu nyílik meg a kezünkben. Ha ebbe belekukkantunk, akkor látjuk, mi történik a másik oldalt és így felderíthetjük a terepet a valódi teleportáció előtt, amit a ravasszal aktiválunk. A helyváltoztatás tehát így működik, ami leírva egyszerű, viszont a valóságban agyzsibbasztó szituációkat tud okozni.

A helyzet az, hogy aki játszot a Portal játékkal, az tudja, mennyire furcsa érzés kapukat létrehozni és azon gondolkodni, hogy lehetek valahol, ha már itt is vagyok. Ez a cucc a VR-térben bár nem egy Portal szintű interakciót kívánó eszköz, de amikor néha belenézek a kapuba és meglát az ellenség, akkor nem igazán tudom, hogy hol van a valódi testem. Nagyon fura az egész, lehetséges, hogy igencsak nagy rutinnal lehet adoptálódni a dolgokhoz, de akármennyit játszottam a játékkal, nekem mindig előjött az, hogy nem tudom, hol is vagyok valójában és merre kéne fordulnom.

Ha például van előttem egy L alakú folyosó, ahol van egy csomó kis dolgozószoba, nagyon hamar el tudok tévedni, ha még az ellenséget is kerülgetem. Magyarul az egyszerű környezetben is elveszítheted a tájékozódási képességed, így igencsak nagy odafigyelést igényel a játék már csak a haladáshoz is.

Természetesen a jól bevált papírvágó eszközöket is bevethetjük a harcok során, viszont ha egy fegyvert egyszer már ölésre bevetettük, azt többé nem tudjuk gyilkolásra használni, mert eltörnek. A játék erőforrásai pedig igencsak limitáltak és az igazat megvallva, ezeket a dolgokat az ellenségnek nekidobni, hogy zárlatot okozzanak, hát finoman szólva is agyrém.

Van, hogy egy méterről, vagyis ilyen karnyújtásnyira lévő távolságból nem tudom eltalálni halálos ponton az ellenfelemet, ilyenkor az viszont becéloz és lelő a francba, majd kezdhetem újra a játékot a legutóbbi ellenőrzőponttól. Egyszerűen a dobásra nem sikerült rájönnöm, hogyan érdemes kivitelezni, mindig az ellenségeim elé esnek le a dolgok és egyáltalán nem áll beléjük. Ez amúgy többedik rontásra frusztrációt is fog okozni, mert a hibázást a játék kegyetlenül megtorolja. Ilyenkor a robotok fogják a fegyverüket és széjjel lőnek, kezdheted a játékot elölről.

Márpedig az egész Budget Cuts élmény nehéz. Brutálisan nehéz. A végigjátszási idő körülbelül ugyanannyi idő, mint az első résznek, de ha sokat rontasz, ezt akár még ki is tolhatod. A legegyszerűbb ellenfelek is egy rosszul sikerült támadás miatt halálossá válnak, éppen ezért hamar átváltottam inkább a lopakodásra és elkezdtem kerülni az erőszakot, ha nem volt muszáj.

A játék továbbra is szívtelenül gonosz lesz veled, de éppen emiatt rendkívül izgalmas helyzetekben fogod találni magad. Általában tudom melyik irányban vagyok fejjel a szobámban, amikor játszom, de mivel a Budget Cutsban a gyorsaság és a pozicionálás igazán fontos, az ugrálástól a fetrengésen át minden alakzatban fogsz játszani a szobádban, a végén pedig már azt veszed észre, hogy a szobát falát fejeled le és nem tudsz emiatt a szék mögé bebújni. Szóval kis területen annyira nem jó játszani, kb. olyan, mint egy Superhot, csak itt nem a lövedékek elől ugrasz el, hanem minél gyorsabban be akarsz bújni az asztal alá, mint egy félős kisnyuszi.

A fegyvernek a vágó eszközökön kívül kapunk egy íjat is, ami nagyban megkönnyíti a távoli ellenfelek elpusztítását. Természetesen a muníció eléggé limitált, szóval nem fogunk vaktában lövöldözni, sőt, ha van is megfelelő mennyiségű nyilunk, akkor is nehéz lesz eltalálni az ellenfelet, pedig egy jó kis célzókát is kapunk rá. Nincs rásegítés, nincs semmi trükk, ha mellélősz, lelepleződsz és már menekülhetsz is eszetlenül valami helyre, ahol imádkozol, hogy nem találnak meg.

Az irányítás amúgy eléggé nehézkes. Először is a karunkra fel kell szerelni a kívánt fegyvert, így azzal például már nem fogunk tudni megfogni dolgokat. De mivel vannak kétkezes dolgok is, mint például az íj, ezért nagyon nehéz visszaváltani a portal fegyverre vagy egy új nyilat kivenni az inventoriból akkor, amikor éles helyzet van. Sokat kell játszani, hogy a gombokkal való szerencsétlenkedésen túllegyél és intiuitívan tudd használni az eszköztárat, de még akkor is előfordulhat, hogy nem az a cucc jelölődik ki és fogod meg, amire megesküdnél, hogy te márpedig arra mutattál. Amikor egy robot szegez rád egy fegyvert és te a kés helyett egy taco-t veszel elő, mert rosszul érzékeli a játék, hogy mit is akartál valójában kiválasztani, akkor azért szerintem jogos, ha valaki kicsit pipa lesz.

A pályák amúgy nem egyszerűek, nem elég csak előre rohanni, bizony feladatokat is meg kell oldani vagy meg kell találni kulcskártyákat a továbbjutáshoz. Néha a megoldás majdnem kiszúrja az ember szemét, csak nem veszi észre, máskor pedig minden zegzugot átkutat, akkor se jön rá, hogy hol van a kijárat. Sokszor kell rendszeren kívül gondolkodnod, magyarul nem a környezetedben, hanem valahol máshol megkeresni a megoldást. Nem sokkal a cikk után vélhetően lesznek már végigjátszások is, szóval annyira elakadni már nem lesz könnyű, ha valami gondod adódik, a YouTube vagy egyéb fórumok a segítségedre lesznek.

A poénok tekintetében is következetes a játék, nagyon jó humorú és bizony szépen gúnyolja ki a robot társadalmat. Vagy az emberi társadalmat, nézőpont kérdése. Ha tetszett ebből a szempontból a Portal, itt sem fogsz csalódni. Amikor a robotok az életükért könyörögnek, az amúgy elég szívszorító, de a legtöbb dolog a játékban úgy van kitalálva, hogy jót mosolyogj rajta.

A Budget Cuts 2 közben idegeid pattanásig feszültek lesznek, sok játékot neveznek Dark Souls-nak a nehézsége miatt, hát én biztos benevezném ezt is ebbe a kategóriába. Ha nincs türelmed, utálsz veszíteni, akkor ezt a játékot még legkönnyebb fokozaton sem tudom ajánlani, mert sírni fogsz. Ha lételemed a pengeélen való táncolás, a lopakodás, ahol a kihívási faktor igencsak magas, akkor megtalálhatod itt a számításaidat és nagy elégtétel lesz a játék befejezése, érezni fogod, hogy elértél valamit. A játékidő az első részben nyert rutinosságtól függően 2-től 10 óráig is szerintem simán eltarthat, szóval ennek megfelelően csapj le rá.

A Budget Cuts 2: Mission Insolvency 30€/$-ért tied lehet Oculus Store-on és Steamen keresztül a mai naptól kezdve.


Budget Cuts 2: Mission Insolvency
Kategória: Lopakódos, Puzzle
Platform: SteamVR, Oculus Rift
Kényelem: Kényelmes
Játéktér: Álló, de kell neki hely
Történet: Van
Multiplayer: Nincs

Tesztkonfiguráció:
– CPU: AMD Ryzen 5 2600X
– GPU: RTX 2060 SUPER
– Ram: 16GB DDR4
– Windows 10
– Oculus Rift S

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás