Half-Life: Alyx Bemutató

A játék, ami megváltoztatja a történelmet.

A VR közösségekben és a VRHíren egyaránt régóta sejtettük, hogy készül egy Half-Life játék a Valve-nál, amit igazából nem tudtunk, az az volt, hogy mikor érkezik. Tavaly, mikor végre bejelentették a világ gamer társadalmának Half-Life-on felnövő fele megmozdult és sokan mindenféle alaptalan, buta indokkal temetni kezdték a játékot, lévén, hogy „csak VR-ra érkezik”. Saját maguk megnyugtatására a szokásosnál is többször olvashattuk, hogy halott technológia, hogy gyerekcipőben jár vagy éppen káros. Egyesek tehát irigységükben és rövidlátó mivoltukban szidták a meg nem jelent játékot, a helyzet viszont az, hogy a VR-ban minden eleve más, mint monitoron és nem is lehet átadni az élményt se szóban, se videóban, se írásban. Sokan ezt hiszti helyett megértették, intelligensen felfogták, sőt, rengeteg rajongót cselekvésre ösztökélt, vagyis ha még nem rendelkezett VR szemüveggel gyorsan vásárolt is magának egyet, ennek következtében a Valve Index szemüvegekből pedig az Alyx bejelentése óta hiány van.

A most következő bemutató természetesen az értelmes rajongóknak, illetve érdeklődőknek szól, nem az alaptalanul fanyalgóknak.

Az Alyx 5 évvel játszódik a Citadella leomlása, illetve Eli Vance halála előtt. A Combine javában építi ki erőit a Földön, a Hétórás háborúban elszenvedett súlyos vereség pedig belülről mardossa az embereket. A világ pusztul, ráadásul a Xen átszivárgott élővilága brutális módon rombolja az életkörülményeket.

A címszereplő bőrébe bújva, Alyx-ként kell elindulnunk megmenteni apánkat, aki a játék elején a Combine fogságába esik. Gyorsnak kell lennünk, mert ha kiderül, hogy az apánk a Black Mesa egykori kutatója, akkor bizony leszívhatják az agyát és minden információt kinyerhetnek belőle, ami az Ellenállással kapcsolatos.

Segítségünkre Russell lesz, aki szintén egy lángelme, vele a játék végéig kapcsolatban maradunk és ő adja kölcsön nekünk a pisztolyát és a gravity kesztyűjét. Utóbbi segítségével tudunk tárgyakat magunkhoz húzni, ami mind tudjuk, hogy segít a hajolgatások elkerülésében VR-ban, illetve elég menő érzés is. Szerencsére a Valve-nál nagyon jól oldották meg a dolgok kijelölését és megfogását, bár néha előfordul, hogy nem az kerül a kezed ügyébe, mint amit nagyon fel szeretnél venni.

Az ügyes, bár elvárható dizájneri döntésnek hála a kesztyűn jelennek meg még az életünk és a töltény készleteink állapota, viszont a játékban nem lesz testünk. Ez annyira nem zavaró, bár biztos sokan csalódásként élik meg, hogy nem lehetnek ők maguk Alyx-ok. Viszont így természetesen a gépigény is kisebb lehet, mintha egy teljes testes modell és annak animálásával járna.

Testünk viszont annyira nincs, hogy bár a töltényeket a magunk mögött lévő virtuális hátizsákba pakolhatjuk, a fegyverek viszont nem rajtunk lógnak, hanem egy virtuális menüből jönnek elő. Ez egy gyors és kényelmes megoldás, ám a beleélést annyira nem segíti, sokan szeretjük a fegyvereinket magunkon hordani, mintsem egy menüből kiválasztani. Ezen kívül lesznek fontos, de felvehető tárgyak, ezeknek egy-egy üres rész lesz a csuklónk környékén, ahova pakolhatjuk őket és ott tárolhatjuk a dolgokat.

Ha már az ilyen technikai dolgokba belementünk, sajnos a fegyverkezelésen túl sem túl előremutató a játék. Eléggé biztosra mentek, hogy egy kezdő VR felhasználó elboldoguljon, de emiatt úgy tűnik egyszerűen figyelmen kívül hagytak olyan dolgokat, amiket például a Boneworks-ben vagy a Walking Dead: Saints & Sinnersben már alapértelmezettnek vettünk. Például a létrákon kívül nem lehet mászni. Nincs ugrás, teleport van helyette és úgy általánosságban elmondható, hogy nincs közelharc. Szóval se feszítővas, se egy baseball ütő, semmi nem lesz a segítségünkre, csak és kizárólag a fegyvereinkre hagyatkozhatunk.

A fizika elképesztően kidolgozott, a kezünkkel szinte mindenhez hozzáérhetünk, lesöpörhetjük a dolgokat az asztalról, a tárgyak egymásba akadnak, éppen ezért kicsit fura, hogy nincs semmilyen gyilkolási módszer a lövésen kívül. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel viszont szándékosan nem foglalkoztak, hogy minden más csiszolt élményt nyújtson, illetve legyen majd valami újdonság a következő Half-Life játékban, ami érkezik VR-ra, mert jó eséllyel, már készül is a folytatás…

A történet ugyanis hamisítatlan Half-Life. Sőt, a leg-Half-Life-abb játék ami valaha is készült, már ha lehet ilyen jelzőt használni. Soha, semmilyen körülmények között nem juthattál még ilyen közel az univerzumhoz, ugyanis belekerülsz az egészbe és ott van City 17 utcáin. Elképesztő élmény, számtalan HL rajongónak csalhattak könnyeket már az első jelenetek a szemébe.

Amikor elindulsz, mint említettem Russell segít téged és sokszor lesznek a beszélgetések humorosak, mivel nem bánik olyan jól a szavakkal. Alyx, Gordonnal ellentétben nem néma, így csipkedik is egymást néha, nagyon jól működik a két karakter együtt. A helyzet viszont az, hogy a játék nagyon félelmetes és rengeteg helyszín van, ami bár piszok hangulatos, de az sajnos a rémisztő fajtából.

Itt még a „legártalmatlanabb” headcrabek miatt is üvölthetsz egy nagyot és erre rá is játszik a játék, mert a hangokkal sokszor szórakozik. Nem túl kellemes hallani, ha valami mászkál a szellőzőben, amikor hullák tömkelegén mászol át a metróban.

Sőt, így a koronavírus járvány közben az az igazság, hogy valakinek tán túl nyomasztó is lehet ez a posztapokaliptikus világ, így ha depresszióval küzdesz emiatt, csak akkor javaslom a játékot, ha tényleg szereted a sorozatot.

A horror része tehát nagyon kidolgozott, sőt, ez van túlnyomó többségben, akció viszonylag kevesebb van. Ha igazán lövöldözni kell, az általában kombine katonák ellen fordul elő, akik a legnehezebb fokozaton igencsak szívósak, jól helyezkednek és veszélyesek, más nehézségen egyelőre nem próbáltam még meg ellenük felvenni a kesztyűt. Maguk a szörny ellenfelek is rendkívül masszívak és előfordul az is, hogy egyszerre kell a Combine és a Xen lényei ellen is harcolnod.

Az egyik kedvencem az elektromos szörny volt. Mármint dizájn tekintetében, mert amúgy egy elképesztően félelmetes vakarékról beszélünk, amivel soha nem akartam találkozni. Gyorsan mozog és amikor elkapnád, egy füstöt bocsájt ki, amivel elmenekül, majd újra lecsap. Rendkívül érdekes látni, ahogy ezek a szörnyek borítják le a tárgyakat maguk körül, tényleg végtelenül részletes a játék.

A Half-Life egy csőjáték sorozat, mész amerre a fejlesztők akarják, hogy menj. Nincs rövidítés, nincs másik út, csak egy. Éppen ezért rendkívül megtervezett minden lépésed és így leszel gazdagabb egy elképesztő történettel. Az Alyx-ban is csak egy irányba mehetsz, ám lesznek titkos járatok, amiket ha megtalálsz, akkor jutalomban részesült.

A játékban ugyanis a töltényeken kívül bizonyos Combine nyersanyagokat kell gyűjtened, amivel fejlesztheted a fegyveredet. Ennek segítségével rakhatsz azokba nagyobb tárat, célzókát, vagy lézert, ami neked tetszik és fontosabbnak tartasz.

Szintén a sorozatra jellemző fejtörők visszatérnek. Sokszor találkozunk a más játékokban is bevált szándékos időhúzós feladatokba, de itt volt olyan, amit kifejezetten élveztem, például az elektromos vezetékek javítását. Mások nem voltak ilyen direktek, hanem neked kell rájönnöd a dolgok nyitjára, ez sokszor pedig gondolkodást igényel, ám ha több perc után megoldod a sokszor valójában piszok egyszerű, de intelligens feladványt, akkor nagyon elégedett leszel magaddal.

Az Alyx tehát olyan 9-12 óra élményt kínál tempótól és nehézségtől függően. Amennyiben legnehezebb fokozaton kívánod elindítani, figyelj oda, hogy az ellenfelek rendkívül szívósak lesznek és sosem lesz annyi töltényed, mint amennyit szíved szerint szeretnél. Az életed általános rettegéssé válik.

A játékot 3 szemüvegen és 3 különböző vezérlővel próbáltam és mindegyiken tökéletes élményt nyújtott. Az Oculus Rift S abszolút tökéletes headset a játékhoz, az Oculus Touch pedig minden igényt kielégít, remek választás lesz a játékhoz. Ugyanez igaz az Oculus Questre, a Link segítségével az Alyx csodálatosan fog futni. Amivel még próbáltam az a HTC Vive Cosmos-a volt, annak is a sima és az Elite verziójával egyaránt. Tökéletesen futott minden, a Cosmos kontroller jól követett, egyedül az Elite-tel volt problémám, mert a hozzáadott Wand vezérlő, vagyis az eredeti HTC Vive kontroller ultragagyi dolog, amit senkinek a kezébe nem kívánok. Ettől függetlenül azzal is lehet az Alyxot játszani.

Ha valaki teleportálni vagy folyamatosan mozogni szeretne, ne aggódjon, a beállításokban kiválaszthatja ezt. Van folyamatos fordulás is, sőt, ülve is játszhatunk. A legszebb viszont az, hogy akár egy kézzel is végigjátszható a játék, tehát a legtöbb mozgáskorlátozott számára egy tökéletesen működő játékot fog jelenteni az Alyx.

A részletességet említettem, de a grafikát még nem. Nos, ilyen szép, de összetett fotorealisztikus játékot még nem láttál VR-ban. Ez a látvány, amit a Valve-nál kihoztak a Source 2-ből elképesztő. A fények és az árnyékok, mind-mind segítik a beleélést és emellett nem is terheli le annyira a gépet, mint más, amúgy stilizált grafikával ellátott VR címek. Elképesztő, mit hoztak ki a dolgokból, tényleg sokat tettek annak érdekében, hogy leessen az ember álla, így még a 2D-s monitorokon is jól néz ki. A hangokra meg kár a tökéletesen kívül más szavakat használni.

Most, hogy túl vagyunk a megjelenésen és sokan már játszottunk is vele, egyértelműen tudjuk és tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent egy VR-os Half-Life a gyakorlatban, láthatjuk mennyivel jobb, mint amit egér és billentyűzet kombóval valaha is átélhetnénk. Értjük már, hogy miért a VR a Half-Life jelene és jövője, nem is gondolkodunk már VR nélküli folytatásban, mert az lenne csak az igazi visszalépés, ilyenbe meg a Valve nem megy bele.

A Half-Life: Alyx tehát nem techdemó, főleg nem egy mellékvágány, mert nem akarom elspoilerezni, de valójában ez tényleg az Episode 2 folytatása a történet szempontjából. Felejtsd el az évekkel ezelőtt kiszivárgott Half-Life 3 sztorit, mehet az egész a kukába, mert az Alyx valami olyat mutatott a játék végén, ami miatt minden megváltozik. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy érkezik a folytatás is, ami akár egy 3-as számot is kaphat. Szóval a stáblistát véletlenül se nyomd el.

Ha azon kevesek egyike vagy, aki rendelkezik VR szemüveggel, de nem vásárolta még meg a játékot, akkor nevezz be nyugodtan az Alyx-ra, ugyanis ez az a cím, ami minden forintját megéri. Ha még nincs VR szemüveged, de az Alyx miatt gondolkodol egyen, akkor bátran ajánlom, hogy nézd meg ezt a videót és amúgy ne agyalj rajta sokat, meg fogja érni a befektetett pénzedet és soha nem látott élményben lesz részed.

A Half-Life: Alyx nem egy tökéletes játék, sőt, van még hova fejlődnie, de összességében abszolút a VR egyik legjobb, viszont annál inkább a legfontosabb címével állunk szemben. Ez a játék és ez a sorozat képes arra, hogy előre lendítse az ipart és személy szerint türelmetlenül várom a következő Valve játékot, amit VR-ra készítenek.

Ezt a cikket sok szeretettel ajánlom Jeffnek, aki sosem hagyott el akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá (´▽`ʃ♡ƪ)