Emlékeztek még azokra az időkre, amikor először találkoztatok videojátékkal? Nekem egy ilyen örök emlék a „Nintendo” konzolommal töltött végtelen idő, amikor mindenféle csoda pár bites játékkal játszottam a televízión és folyamatosan azt sugallták nekem a rokonaim, hogy ki fog folyni a szemem, mert ügyesen összepárosították a szem viszketésemet és vörös szemeimet a videojátékok miatti rajongásommal. De amúgy ez csak allergia volt, de egyiknek sem volt doktorija úgy sem, szóval már hét évesen is legyintettem rájuk.

A Pixel Ripped 1989 visszahozza a 90-es évek hangulatát, már ami a pixeles videojátékokat illeti. Adott egy pixelvilág, ahol ülünk a pixel szobánkban, pixel xbox kontrollert tartva a kezünkben, nézzük a tévét, ahol Dot nevű pixel alteregónkat irányítjuk, majd bréking nyúvsz, megszakítják az adásunkat, mert a gonosz Cyblin Lord ellopta a Pixel Követ, aminek a segítségével rettenetes hadsereget tud létrehozni, hogy leigázza Adventureland-et! Már a mi házunk is lángokban áll, amikor beront a pixel ajtónkon a Mester és közli velünk, hogy mi vagyunk az a hős, akire az egész 2D világ számít, viszont ahhoz, hogy legyőzzük a Cyblin Lordot és gonosz seregét, szükségünk lesz még egy a valódi Londonban élő 9 éves gémer kislány segítségére, hogy vele együtt békét hozzunk a világunkra… Csak egy a baj. Ő most éppen iskolában van…

A pixel szobánk panorámája

Az alap konfliktus tehát adott. Egy lányt irányítunk, akinek a bőrébe bújva egy kézi konzol segítségével végig kell játszanunk a játékot, viszont éppen tanóránk van, tehát a kedves tanárnő nem biztos, hogy értékelni fogja egy 2D-s világ megmentésére tett törekvéseinket. Tehát bármi áron, de meg kell oldanunk, hogy végigjátsszuk a játékot, még akkor is, ha ezzel az őrültek házába kell elküldenünk szeretett tanárunkat. És tényleg bármit bevethetünk szent célunk érdekében.

Szúrós tekintet, de mi észre se vesszük, mert olyan jó a játék

Ha a tanár éppen a táblára ír, nincs is semmi probléma. Csak lenézünk a Handhald Gaming Device-unkra és játsszuk a játékot. Egy 2D platformerről van szó, ahol mindegyik szinten kicsit megváltozik a játékmenet, de végig hozza a 80-as évek végén megjelent ugrálós játékok hangulatát. A probléma akkor kezdődik, amikor a tanárnő az osztály felé fordulva elkezd figyelni és üvöltözni. Ilyenkor kissé feltűnő, hogy ha egy játékgépet nyomogatunk, tehát valahogy el kell terelnünk a figyelmét. A Mester a varázserejét bevetve, a kézi konzol belsejéből küld nekünk egy kibélelt tollat, amibe ha galacsinokat tömködünk, a szuper köpőcsövünk segítségével az osztályterem elpusztítására koncentrálhatjuk erőinket. Így például leboríthatunk könyves polcokat, üvöltethetjük vele a suli magnóját, kiszabadíthatjuk a hörcsögöt vagy a teljesség igénye nélkül a tanárnőről készült kínos rajzokat is kivetíthetjük minden osztálytársunk szeme láttára a tanárnő idegeire menve. Ilyenkor folytathatjuk a játékot.

A rend a lelke mindennek

A Pixel Rippedben nagyon jól keverték a való világot és a pixel világot. Hamar kiderül ugyanis, hogy a 2D világban történt pusztító események kihatnak a való világra is. Ezért a Cyblin Lord támadást indít az iskolánk ellen, mert tudja, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudják akadályozni őt a világok leigázásában. Ez olyan eseményeket eredményez például, hogy az osztályteremben, a könyveink és író szerszámaink lebegni kezdenek és a 2D-s lények ezeket a eszközöket kezdik platformként használni. Vagyis tényleg a szemed előtt, az osztályteremben lesz egy igazi platform játék, nagyon hangulatos, leírni és a videóban átérezni nem lehet, csak ha tényleg a VR-ban próbálod a játékot.

És itt a lényeg, a Pixel Ripped egy tökéletes VR játék, egy igazi példakép arra, hogy mennyi és milyen színes lehetőségek állnak a VR játékfejlesztők rendelkezésére, ha kreatívak szeretnének lenni. A játékot csak kontrollerrel lehet irányítani (ha például csak touch kontrollerrel rendelkezünk, akkor ezt is, mint gamepad fogja figyelembe venni a program, ezért a kezünk nem mozog a térben), így tényleg megmarad az az érzet, hogy egy korai kézi konzolt fogunk a kezünkben és ezzel irányítjuk a körülöttünk lévő világot. És nem csak a platformer tudásunk válik a játékban mérvadóvá, hanem az időzítéseink is, hogy mikor hova fordítjuk a fejünket. Például, ha a köpőcsövet szeretnénk használni, akkor arra rá kell néznünk és majd a kívánt célpontra átirányítani a tekintetünket, ekkor fog aktiválódni. De miközben ezt csináljuk, megy a játék. Tehát ha rossz pillanatban nézel fel a konzolodról azért, hogy meglesd, mi folyik körülötted, a konzol karaktered könnyedén meghalhat. És fordítva. Ha sokat játszol, akkor bizony a való világban történő események miatt nem fogod tudni végigjátszani a játékot. Ha valaki telefonozik manapság mondjuk tanóra vagy munka közben, akkor átérzi ezt a dilemmás helyzetet.

Önnek is kéne egy ilyen menő óra, mi?

A játékban rengeteg easter egg található. Egyszerűen zseniális, mennyire érződik, hogy ezt a programot tényleg szeretettel készítették. Szokták mondani, hogy a mai játékoknak nincsen lelke, de ha tényleg ezt keresed, akkor a Pixel Rippednél meg fogod találni. Mario, Sonic, Contra, Zelda, Final Fantasy, Duck Hunt, stb. utalások, rengeteg direkt és rejtett poén, aranyos történet, kedves karakterek, régi reklámok, remek zenék és tényleg egyedi és ötletes látványvilág. Minden itt van, amire egy magát valamire is adó geek elvárhat, egy ilyen retro érzést keltő címtől. Hihetetlenül ötletesen és élvezhetően hozza át a mai időkbe a régi idők egyszerű, de nagyszerű játékait.

Az én kézi konzolom a 3D-s PlayBoy-nál is érdekesebb!

Említettem a remek grafikát és a zenét is, de ezeket még kicsit kifejteném.
A való világ grafikája kicsit egyszerű, a karakterek elnagyzoltak, de mégis poénos az egész megjelenés, nem okoz különösebb zavart számunkra. A kézikonzolunk 2D pixel grafikája pedig tényleg zseniális, hatalmas, ahogyan áthozza a régi idők játékainak hangulatát. És amikor a való világ és a 2D világ keveredik, na az az a rész, ami miatt a Pixel Ripped kiemelkedik a legtöbb videojáték közül, és nem csak a VR játékokra gondolok most. Viszont néha követhetetlenné válik a játék, ha a sok robbanás miatt keresed a karaktered, nem biztos, hogy egyből megtalálod.
A zenék meg a hangok pedig szintén magukkal rántanak, bár néhol a környezeti párbeszédeket nehéz kivenni a hatalmas hangkavalkádban, ha sok minden történik egyszerre

A Pixel Ripped 1989 egy iskolai projektnek indult még az Oculus DK2-re, de a benne lévő potenciált nem hagyták veszni a brazil Arvore-nál és egy tényleg izgalmas címet tettek le az asztalra, ami abszolút megérdemli a rengeteg pozitív visszajelzést, amit kapott. Sajnos egy ilyen jó játéknak is vannak gyengéi és ez pedig nem más, mint, hogy két és fél óra alatt kijátszható. De aki tényleg igényes és szeretettel teli két és fél óra időtöltést keres magának, a Pixel Ripped egy tényleg egyedi univerzumba fogja őt elrepíteni. Ilyen jót 2D játékkal, hidd el, tényleg régen játszottál.

A játék megjelent PSVR-ra, Steam VR-ra és Oculus Riftre. A Windows Mixed Reality verzió egyelőre még készülőben van.

Post Author: abysan

Ősgémer, VR szaki és kakaóimádó grafikus.
Youtube csatornám: http://youtube.com/abydoshun
Twitch csatornám: http://twitch.tv/abydosan

HVRC

10 Felhasználó elérhető Csatlakozás
  • Dyingsoul
  • Anymaxi228
  • Mou
  • Farkas
  • brumi545
  • Sasasoft

Segíts az oldal működésében

Üdvözöllek az oldalon! 🙂

Vadonatúj oldalunk fejlesztés alatt áll, így kérlek, ha bármi hibát tapasztalsz, jelezd nekünk.
Patreon oldalunkon támogathatsz minket, hogy még sokáig szolgáltathassunk neked új és friss tartalmakat! Támogass engem havi egy pizzaszelettel!

Kategóriák

Archívum





%d blogger ezt szereti:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás