Szabdaljunk óriásokat, de csak ügyesen!

Az első VR játékok vagyis inkább az első VR élmények a mai elvárásokhoz képest nagyon kezdetlegesek voltak. Egy-egy szemtől szembeni csata, amikor az ember kardot vagy hasonló szúró-vágó eszközt használt, akkor az nem szólt másról, mint csápolni a levegőben amilyen gyorsan csak tudsz, így az ellenfeled élete nullára ment le. Ez az egész olyan súlytalan volt és persze hamar unalmassá vált. Nem érezted, hogy van valami a kezedben, így az egész csak egy alibi volt arra, hogy csápolhass.

2018 végére már szerencsére a fejlesztők eljutottak arra szintre, hogy azok a játékok, amik hasonló mechanikát használnak, vagyis ahol fizikai kontaktus van, legyen az bunyó vagy kardpárbaj, igen is számít az, hogy mikor és hova ütünk, hiszen az ellenfelünk reagál a mozgásunkra, sőt, ki is védi azt. Vagyis ha túl gyorsan vagy meggondolatlanul támadunk és az ellenfél kivédi, még magunkat fárasztjuk le, hiszen a beakadó kard fölött az irányítást még vissza is kell szereznünk. Ezt a mechanikát láthattuk a Gornban, a Creedben boxolás közben, a Blade and Sorcery is kivívta a maga pozícióját, most viszont a Sords of Gargantuán a sor, hogy megmutassa magát Oculus Questen és PC-n.

A játék alapkoncepciója nagyon egyszerű. Mi vagyunk az emberek és mi harcolunk a gonosz óriások ellen különböző kardokkal, baltákkal, buzogányokkal, és kitudja hány fajta fegyverrel, ami a kezünkbe kerül. Az egész hasonlít egy MMORPG aréna bossharcára, ahol jön a nagyon erős ellenségünk a minionjaival és nekünk ügyesen kell őket levadászni a védekezés és támadás ritmusát eltalálva. Annyi különbséggel, hogy itt nincs szintfejlődés, a tapasztalat pontjaidat te magad, vagyis a játékos gyűjtöd, hiszen minél többet harcolsz egy ellenféllel, annál jobban kiismered a mozgását és egy idő után tudod mi lesz a gyenge pontja és mikor érdemes támadni. Magyarul miközben játszol, megtanulsz vívni.

Az első indításakor még csak alig 2 és fél méteres ellenségekkel futsz össze, akik viszonylag könnyen kiismerhetőek, de így sem számíthatsz könnyű győzelemre. Ahogy haladsz előre a kihívásokban, többféle és egyre nagyobb melákokkal kell megküzdened, akik speciális mozgásukkal eléggé szeretnék megnehezíteni az életedet. Például ha látod, hogy felkészül egy különleges, körbepörgő és egyben kivédhetetlen támadásra és ha nem térsz ki időben, akkor bizony felkeni veled a padlót. Ha ez nem lenne elég, lesznek akik távolsági harcban fognak téged zaklatni, így nagyon oda kell figyelned, ha egyszerre ront rád hat viszonylag szerényebb erővel megáldott óriás is. Muszáj lesz használnod a tanult képességeidet. Mármint tényleg a megtanult dolgokat, nem egyesekből és nullákból álló szoftveres statról beszélek, hanem az agyad és a tested által begyakorolt képességeidről. Szükséged lesz a támadás, a kitérés és a védekezés ritmusának elsajátítására, a karod, a törzsed és a fejed jól kivitelezett mozgáskoordinációjára.

Ha az ellenség támadni készül, akkor a kardunkkal vagy egy pajzzsal érdemes azt kivédeni. Ilyenkor a fegyvere megakad a mi eszközünkben és ha sikeresen kiviteleztük a manővert, akkor lehetőségünk lesz nekünk is sebzést bevinni. Érdemes rést találni az ellenség védelmén és úgy támadni, mert ha ő védi ki a támadásunkat, esetleg a fegyverünk beakad valami tárgyba vagy páncélba, akkor bizony hiába fogunk csápolni a való világban, nem ér az majd semmit és bizony könnyen bajba kerülhetünk.

A fegyvereknek megvan a maga tulajdonsága, hogyan a leghatékonyabbak. Van olyan fegyver ami vágásra, van ami szúrásra vagy éppen ütésre a leghasznosabb. Például egy baltával nem tudunk frontálisan szúrással sebzést bevinni, muszáj lesz lendületből és nagy ívben rácsapni az ellenfélre, hogy egyáltalán megérezze a dolgot. Ha betalál, akkor nagy az öröm. Ha kivédi vagy elvétjük az ütést, akkor bizony lépés hátrányba kerülünk és az óriás ismét kihasználhatja gyengeségünket.

Az sem mindegy, hogy milyen állapotban van a fegyverünk, hiszen azok elhasználódhatnak és végül eltörhetnek. Sokszor kell a lekaszabolt óriásoktól ellopni a saját kardjaikat, hogy legyen egyáltalán valami a kezünkben, mert pár ellenfél megölése után használhatatlanná vállnak. A pajzsaink is lehet, hogy kivédik a legnagyobb csapást, de hogy darabokba fog szétesni, az is biztos. Szóval érdemes okosan kitérni a nagyobb ütések elől, mintsem kockára tenni a felszerelésünk épségét. Ezen kívül lehetőségünk van a fegyvereinket megbűvölni, ha elég ellenfelet kaszaboltunk le, akkor a kardunkat magunk elé tartva és azt „megsimogatva” felerősíthetjük, így több sebzést vihetünk be.

Ha ez nem lenne elég, a Gargantua még coss-platform multiplayer módot is tartalmaz, ahol egy monolitot kell megvédenünk 3 másik társunkkal együtt a hullámokban érkező ellenfelektől. Kemény kihívás vár a csapat tagjaira és ha szeretnék túlélni az ütközetet, muszáj mindenkinek együtt dolgoznia. Ha valaki elesik, a társa felveheti a földről, de ha szétesik a csapatösszhang, hamar áttörnek az óriások még a leglelkesebb harcosokon is. Arról nem is beszélve, hogy egy játékmód direkt a legerősebb bossra specializálódott, amit csak jól képzett játékosok tudnak egyáltalán megsebezni is.

A locomotion alap. Ezen kívül a ravasz lenyomása esetén, ha a valódi testtünkkel valamelyik irányba dőlünk, akkor a karakterünk abba az irányba kitér egy gyors mozgással, szóval lényegében elugrunk az adott pozíciónkból. Ez azért fontos, mert így lehet egy nagyobb, másképp kivédhetetlen támadás elől kitérni, vagy ennek segítségével tudunk gyorsan a távolban lévő ellenfélre rámenni.

A játék elég intenzív, nagyon sokat kell benne a valódi és a virtuális testeddel mozogni és ez bizony nem VR kezdőbarát. Annyira nem, hogy az első alkalommal amikor játszottam vele, kb 1 óra után nekem is pihennem kellett, mert a rosszullét kezdett kerülgetni. Másnap visszatérve már nem volt ilyen gondom, de figyelmeztetnék mindenkit, hogy ésszel játsszon és pihenjen, ha úgy érzi, gondja lesz vele. Ráadásul fizikailag is lefáraszt. Egy idő után úgy fogod érezni, tényleg egy jó nehéz fegyvert tartasz a kezedben és semmi kedved nem lesz fölösleges mozdulatokat bevinni. Érezni fogod ahogy lassulsz, ahogy erőtlenné válnak a támadásaid.

Érdekesek ezek a fajta VR játékok és bizony edzésnek is bőven jó a Swords of Gargantua. A 4 fős multiplayernek hála és a Quest támogatás mellett aligha hiszem, hogy megkerülhető cím lesz a jövőben, bár érezhetően kellhet bele még plusz tartalom. Aki szereti a kihívásokat, imád vívni és nem zavarja a japán Yomuneco Inc. által teremtett fantasy környezet, akkor, ha a vásárlás mellett dönt szerintem nem fog mellényúlni a játékkal, még akkor sem, ha van még hová fejlődnie.


Swords of Gargantua
Kategória: Kardozós
Platform: PCVR, Oculus Quest
Kényelem: Intenzív
Játéktér: Ülve is lehet, de inkább álló
Történet: Nem mérvadó
Multiplayer: Van

Tesztkonfiguráció:
– CPU: i7 4770K
– GPU: RX480,
– Ram: 16GB DDR3
– Windows 10
– Oculus Rift S

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás