Dance Central Bemutató

Van élet a Beat Saber után is?

Én nagyon örülök a Beat Saber sikerének. Tényleg. Egy remek koncepcióval, egy tök jól megvalósított, szórakoztató, mégis egyszerű VR játék. Jönnek a dobozok és vágd át őket ritmusra fénykarrdal. Menő, plusz bárki egy pillanat alatt beletanulhat és felhőtlenül élvezheti. Ilyenek kellenek a látens VR tulajok megszólításához. Valahogy mégsem indokolja semmi azt, ahogyan a fejlesztők hozzáállnak a frissítésekhez, nem beszélve az árképzésükről. A hónapokig tartó totojázásuknak köszönhetően egy-egy funkció belepakolása félévekbe telik, nem beszélve a hihetetlenül lassan érkező és indokolatlanul drága zenepakkokról. Úgy érzem a Beat Sabernél nem magát a játékot, vagyis a fejlesztési költséget fizeti ki az ember, hanem az élményt, hogy egyáltalán játszhat vele. Bár igaz, hogy a Beat Saber népszerűsíti a VR-t, de szerintem egyben degradálja is. Ez a VR, nézzétek, lebegő dobozokat vághattok benne, mindezt majdnem 500 Euróért hiszen minek más VR játékkal foglalkozni? Megéri beruházni rá, nem?!

Itt van a Dance Central. Már csak egy screenshot alapján megállapíthatóan fényévekkel komplexebb cucc, mint a Beat Saber valaha is lesz, hasonló közönséget céloz meg és szintén 30$. Valahogy nem érzem az egyensúlyt az erőben.

Nem hallgatok zenét. A film és játékzenékkel képben vagyok, mert szeretem az atmoszférát, amit egy ilyen jellegű műhöz hozzáadnak, de önmagukban nem igazán tudom élvezni őket. Koncert? Te jó ég, Zeusz ments, túl hangos meg mit nyomorognak azok ottan, úgyse látnak semmit! Milyen zenét hallgatsz? Kérdik. Mondom semmilyet. Nagy csend, majd többet sose szól hozzám.

Nem ismerek egy pop/rock/jazz/anyámtyúkja stílusú előadót se, kivétel, ha egy filmnek, játéknak, animének szerezte a soundtrackjét. Ha léteznek netalántán multiverzumok, akkor tudom jól, hogy egy valamiben mindig magamra ismernék és szinte minden alteregóm ugyanígy érezne az indokolatlanul vergődő mozdulatokat generáló dologgal kapcsolatban, avagy a tánc iránt. Viszont gémer vagyok és versengő típusú. És most itt van egy új, zenés ritmus játék, amiben ráadásul táncolni kell és úgy döntöttem, hogy megkérem a Harmonixot, küldjenek egy tesztpéldányt a legújabb VR játékukból, a Dance Centralból, ők pedig örömmel segítettek és megtiszteltek azzal, hogy kipróbálhatom a játékukat. És bár fájóan írom ezt le, de eléggé berántott.

Természetesen nem rohanok el azonnal a legközelebbi diszkóba bemutatni az újonnan szerzett tudásomat, mert valószínűleg hamar kiürülne a helység és a tánchoz való hozzáállásom mit sem változott. Azt viszont érzem, hogy bármikor szívesen felveszem a szemüveget, hogy találkozzak Mo-val és megtudjam mi a pálya, felvidítsam figyelmemmel az unatkozó Emiliát vagy várjam selfie-ket Aubrey-től. A játékban ugyanis különböző interakcióba léphetsz bizonyos NPC-kel, akik aggódva figyelik klubjuk jövőjét, ami a hírek szerint hamarosan bezár. Ők csak szeretnék magukat jól érezni, te pedig becsöppensz közéjük és nagyon kedvesen állnak hozzád. Fura belegondolni, hogy van egy csomó VR játék és alig van pár, ahol annyira lehet azonosulni egy gépi karakter érzéseivel, mint itt. És ezt az érzést, pont egy látszólag egyszerű táncos játék nyújtja számunkra? Mit csinál a többi fejlesztő?

Pedig ezek tényleg működő és jó dolgok és nem ismeretlenek általánosságban a történetorientált videójátékoknál. Nagyon sokat dob egy játék hangulatán. Ezek a karakterek ugyanis törődnek veled, ennek következtében megtanítanak táncolni, bátorítanak, barátkoznak veled, üzeneteket küldenek, sőt, még életmód tanácsokat is kérnek néha és neked kell döntened, hogyan válaszolsz ezekre a kérdésekre. Teljesen élő az egész. Ettől függetlenül, hogy ezt az aspektusát is kiélvezd a programnak, sajnos rendelkezned kell hozzá egy alap nyelvtudással.

A telefonunk lesz a menü a játékban, ahonnan bármit elérhetsz. A játék indításakor a bejárathoz kerülsz, ahol magad elé nézve előveheted az okostelefonodat és a másik kezed mutatóujjának segítségével ki kell jelölnöd, hová akarsz eljutni. Mehetsz az öltözőbe új ruhákért, meglátogathatod a stúdiót, ahol begyakorolhatsz táncmozdulatokat, illetve meglátogathatod a többi karakter törzshelyeit, ahol velük táncolhatsz a legnagyobb örömükre. Ha ez nem lenne elég, 4 fős multiplayer is van a játékban, ahol a Quest és az Oculus tulajdonosok is egyaránt becsatlakozhatnak.

A játék alapvetően nagyon egyszerű. Az előttünk lévő NPC mozdulatait kell leutánoznunk és ez minél jobban sikerül, annál több pontot kapunk. Erre segítségünkre lesz egy tábla is, ami mutatja, milyen mozdulat következik, de én személy szerint ezt a segítséget nem tudtam értelmezni sosem. Az összegyűjtött pontjaink végül felkerülnek egy világranglistára, így passzívan is versenyezhetsz bárkivel aki már letáncolta ugyanazt a számot, de ha szeretnéd, ki is hívhatsz bárkit a barátlistádról és amikor ő ráér, akkor a kihívás teljesítésével kiderülhet, melyikőtök is a jobb táncos, ehhez nem is kell egyszerre jelen lennetek.

Ha viszont úgy hozná, hogy közösen ráznátok, akkor lehetőségetek van akár idegenekkel együtt is egyéniben, kooperációban vagy csapatos versengésben összemérni tudásotokat. A multiplayer menüben ráadásul DJ-k keverik a zenét és ahhoz, hogy elinduljon a játék, különböző minigémeket kell teljesítenetek, amivel feltölthetitek a táncolás startjához szükséges hangulatcsíkot. Van, hogy békajárásban kell járni, megkérhetnek titeket arra, hogy dobáljátok a telefont vagy egyszerűen csak ugráljatok és már indulhat is a móka. Egymásnak különböző kézjelekkel lájkokat és szívecskéket is dobálhattok, de természetesen a mikrofonos kommunikáció is egy jó opció.

Kétféle nehézségi fokozat van egy a kezdőknek és egy a tapasztaltabbaknak. Értelemszerűen az utóbbit övező mozgásokat nehezebb követni, de szerintem ettől lesz igazán változatos a játék. A tánc során a pontok mellett csillagokat is szerzünk ami meg is marad a telefonunk menüjében, így azért tudjuk melyik szám volt ami jobban és melyik amelyik kevésbé ment. A játék figyeli az ujjainkat is, néha ökölbe kell tenni a kezünk, vagy éppen mutatni kell valahová a több pont érdekében, szóval apróságokon múlik az, hogy ki is a legjobb a parketten.

A karakterünk megjelenése teljesen személyre szabható és minél jobb kapcsolatot alakítasz ki a többi NPC-vel, annál mélyre menőbb lesz a barátságotok, aminek segítségével új ruhákat és telefon kinézeteket nyithatsz majd ki magadnak. Nem mellesleg, ezzel halad a játék története is előre, tehát érdemes foglalkozni a többiekkel és nem csak a táncra fókuszálni, de ez csak opcionális.

A zenelistáról sajnos nem tudok sokat mondani, már a bemutató legelején leszögeztem, hogy nem értek hozzá, de úgy érzem, hogy minden közösségnek van benne 1-2 szám ami kedves lehet a szívének, így talán nem kell emiatt senkinek sem szomorkodnia. Egyedül a Haddaway — “What is Love” számot ismertem, azt is egy Jim Carrey-s mémből. A teljes soundtrackhez kattints ide és szemezgess, van-e olyan muzsika, ami miatt felkeltette az érdeklődésed a Dance Central.

A játékot Oculus Rift S-en próbáltam, de ha lenne Oculus Questem, a keresztvásárlásnak hála gond nélkül hozzáférnék a játékhoz ott is. Teljesítményben a mobil verzió nem tudom hogyan fut, de az biztos, hogy a Riftes verzió nem kér sokat enni. Konkrétan volt, hogy véletlen belépve maradtam a Rainbow Six Siege-ben és erre csak akkor eszméltem fel, amikor kiléptem a Dance Centralból és mondom hoppá, meg se rezzent az egész. Úgy gondolom tehát, hogy Questes optimalizációnak hála szerintem PC-n is elfut a minimális gépigényen tökéletesen. Ez azért is érdekes, mert a játék nagyon látványos, tele van megmozgatott karakterekkel és fényekkel, ehhez képest a Beat Saber néha beszaggat az i7-es RX480-as gépemen, ha nem lépek ki minden másból.

A játék természetesen megmozgat, így akár kalória égetésre is kitűnően használható, ahogy azt az aktivitást igénylő VR játékoknál megszokhattuk. Természetesen minél lelkesebb vagy, annál több energiát használsz fel úgy, hogy végig élvezed azt, amit csinálsz, szóval aki emiatt szemezget egy ilyen stílusú programmal, az jó helyen jár.

A követéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy a játék kezdetektől a Quest miatt az Inside-Out követésre volt tervezve, de úgy érzem, néha azért akadnak a Rift S-en problémák, egy-egy póznál beakadhat a karunk, ezt ugye jelenleg ki se tudjuk kerülni, hiszen kell a mozdulathoz. Nem azt mondom, hogy nagyon zavaró, de lehetséges, hogy pár értékes ponttól elesünk emiatt. Reméljük ezt az Oculus a saját oldaláról firmware frissítéssel orvosolja, John Carmack tett már erre utalásokat.

Természetesen nem ez a legelső Dance Central játék és nem is az első VR játék a Harmonixtól, de úgy gondolom, hogy méltán megérdemli a figyelmet. Mondom ezt úgy, hogy ez a stílus tényleg a komfortzónámon és érdeklődési körömön kívülre esik. Legyen szó akár 5 percről vagy több óráról, egyedül vagy társaságban is remek móka. A könnyű tanulhatósága miatt bárkire rárakhatod az Oculusod, már csak azon is remekül fogsz szórakozni, hogy látod a másikat, mennyire élvezi a virtuális bulit. Ha a Beat Saber 30$-os árához viszonyítom a Dance Centralt (és akkor még a cross-buyról nem is ejtettem szót), akkor azt kell mondanom, hogy sokkal többet kapsz a pénzedért, mint pár kocka vagdosása egy üres térben. Az már más kérdés, hogy melyik játék van valójában a maximális profit érdekében nem kicsit túlárazva…

Nagyon kicsi esélyét érzem annak, hogy ha érdekel a stílus, akkor mellé lőnél a játékkal. Ha eddig szeretted a sorozat korábbi részeit, nem tudom elképzelni, hogy kevésbé lenne érdekes számodra bekerülni a Dance Central világába, mintsem, hogy az uncsi szobád falai között ugrálj egyedül. Ezek a karakterek tényleg elhitetik veled, hogy a világuk része vagy és ezt kevés játék nyújtja még manapság is. Az értékelések túlnyomó része jelenleg Oculus Store-on 5 csillagosak és bár én nem adok pontszámot a bemutatóim végén, nem érzem úgy, hogy ez a véletlen műve lenne.

A Dance Central megvásárolható Oculus Riftre itt és Oculus Qustre itt.